Kisse vicces igz blogot irni, hogy nincsenek ekeyetek, raadasul az ipsyilon helyett folzton a z betut nzomom meg:)...
Eleg a hulyesegbol, bar ezzel nem fogok tudni mit kezdeni, mert sajnos ez tovabbra is igen furan fog kinezni...
Szoval. Tegnap nagyjabol 11-12 kozott ertem ide. A csalad kedves a lakas meg olyan mint egy atjarohaz, szoval mar az egesz rokonsagot ismerem, meg meg egy-ket nem rokon ismerost is. az anyukaval egesz jol el lehet beszelgetni, de a kislany teljesen szeleburdi es full idiotanak nez...lehet, hogy kozolnom kene vele, hogy attol meg, hogy nem beszelem teljesen jol a nyelvet, meg ertem, hogy mit mond rolam...na mindegy, eddig meg semmi csunyat. Csak latszik rajta, hogy nem igen kedvel, bar bizom bnne, hogy ez csak egy atmeneti allapot. Az anyuka ugy erzem nem viseltet irantam kulonos rosszindulattal, talan meg kedvel is de ezt igy egy nap alatt nemigazan lehet megallapitani. Bar az a mondata miszerint nem is beszelem olyan rosszul az angolt mint amilyenre szamitott, meglepo rokonszenvet hordozott. Azert tarom ezt a mondatot mervadonak, mert a no veteran ami az au pairek szamat illeti, ugyanis mar 4 au pairhez volt szerencseje (ket francia, egy torok meg egy nemet) szoval tudhat valamit.
A haz bazinagy es roppant kupis. Eloszor azt gondoltam, hogy csak a felujitas miatt, de ra kellett jonnom, hogy a csalad valahogy onmagaban nem szeret rendet tartani, ezt ertsd ugy, hogy hat szobabol ketto, csak kacatokkal van tele. Mondjuk ez sem az en gondom, az en szobam tiszta es rendes csak a folottem leto szekrenynek az ajtaja hajlamos neha leesni ha rosszul csukom be, szoval ejszaka megy a para, hogy arra fogok-e kelni, hogy ramesett a szekrenyajto, avagy sem. A kedvem egyelore atlagosan pocsek, pont olyan mint az idojaras. Ma reggel a hazineni (az anyuka) kozolt, hogy most mondtak be a radioba azt az egrengeto hirt miszerint a tegnapi 23 foknal is melegebb lesz ma. Nem akartam neki mondani, hogy nekem 30 foktol kezdodik a meleg nem pedig 20-tol.
Annnak ellenere, hogy nem erzem magam borzasztoan, azert mar mennek haza, mert mindenki iszonyatosan hianyzik. tegnap hivtam anyumat is egy ora rakeszules utan (nemsiroknemsiroknemsirok) aztan megis. Meghallottam a hangjat es paff volt az onuralomnak...
Mivel van meg dolgom a neten, ez a gep meg olyan mint Marke, szoval turelem kell hozza, ezert a tavozas himes mezejere lepek a kovetkezo bejegyzesig!
szia!! :)
VálaszTörlésjó ám, hogy írsz blogot, így legalább tudom, hogy még megvagy és semmi baj nem történt,főleg ilyen szekrényajtók mellett, bár tényleg furcsa olvasni ékezetek meg felcserélt betűk mellett de a végén már teljesen jól ment minden neked is :)
most tanulok, angolozok épp és eszembe jutottál, hogy hátha írsz és igeen!
viszont most visszaolvastam az eddig irtakat és egy kicsit sem ideillően lelkesre sikerült, úgyhogy leállítom magam!
Csak így tovább, ügyes légy!! :)
Üdv az őshazából!
VálaszTörlésÁt tudom érezni a helyzetedet, habár én hasonló módon csak 4 napot töltöttem egy német családnál egyedül, de az is bőven elég volt hogy mély honvágy és depresszió mocskos gödrébe essem, sőt a nagy érzelmi sokk hatására még dra-kula is beköszönt...(remélem neked ilyen problémád nincsen)
Az anyuka véletlenül nem valami művész jellegű szubjektum?
Mert hasonló család és lakásszerkezettel (önmegvalósító, emancipált, gyermekét egyedül nevelő, művész anyuka, bazinagy, absztrakt képekkel meg mindenféle elvont bútorral bolondított, amúgy művészi rendetlenségben leledző lakás, lehetőleg valami háziállattal)
Németországban találkoztam, de rosszindulatú és sztereotípiákra hajlamos kajla elmém Ánglusföldre is gond nélkül kivetíti a jelenséget.
Ajánlanám figyelmedbe továbbá azon a tényen alapulva hogy lassan Londonban aki nem indiai az jó eséllyel magyar, hogy keress, kutass fajtánkbeli társaságot, ha másnem csupán au pair létüket sorstársadként tengető földid.
És még egy tapasztalaton alapuló jótanács:
Beszélgess a családdal, vagy akár csak mesélj a gyereknek az itthoni dolgokról, környezetről, bármilyen furcsának hangzik is tőlem, a történelmünkről(a honfoglalóktól 56ig bármi), kultúránkról(haladóknak paprikáskrumpli készítése), a minket érintő sztereotípiákról. Nagyon jó gyakorlása a nyelvnek,mert valahogy felszabadultabban megy a beszéd, valamennyire csökkenti a honvágyat, az anyuka megismeri a kultúrális hátteredet, ha meg elég óvónénisen mondod el, a kislánynak is átjön, hogy nem ősember vagy aki most mászott le a fáról.
Kitartást, meg sok szerencsét meg amit akarsz még
szia Bogaram! :)
VálaszTörlésörülök, hogy írtál, az ékezethiány meg várható volt. :) Barbi és Buzz is (gondolom) viszonylag egyszerűen megírta a kommentet, nekem valahogy nem sikerül. Ezért inkább csak annyit kérdezek, hogy tudsz-e e-mailt írni, mert még nem kaptam válaszlevelet; lehet, hogy baj van valamelyik szolgáltatóval?
Hiányzol, nagyon, jó lenne valamilyen formában rendszeresen kommunikálni! Bocsánat, hogy nem vettem fel a telefont, de nem vettem észre, hogy rezeg! (Próbáltalak hívni háromszor.)
Szóval kitartás, nyugi, belejössz, utána jó lesz, aztán eltelik az idő, és amikor visszajössz, sokkal jobb lesz egy csomó minden! :)
Szeretlek!