újévben

tobb mint egy hónap telt el a legutolsó bejegyzés óta, van mit bepótolni...
a karácsony békésen, csendesen telt, legalábbis nekem, a kicsi hostcsaládom enyhe traumán esett át, amikor a nagymama 24.én jobblétre szenderult-hogy szépen fejezzem ki magam. azt már csak halkan tenném hozzá, hogy az angolok a halált is huvos meltóságteljességgel és látszólag érzelmi viharok nélkul viselik. ez nem jelenti azt, hogy nem szenvednek vagy szomorúak, csak egyszeruen mások mint a magyarok úgy általában. a karácsonyi képeslapzuhatag után már nem is lepodtem meg azon az 5 tucat befutott levlapon, amiken kulonbozo ismerosok és majdnem ismeretlenek az esemény felett erzett legmélyebb sajnálatukról tudatták a családot.(utánanéztem egy boltban kb 25 féle deepest simpathy feliratu levlapot lehet fellelni,és a három megtekintett bolt egyikében sem találtam ugyan olyat, pedig csak a foutcai boltsoron mentem végig)
a temetést, a családdal ellentétben nem ereszteném bo lére, teszem mindezt azért, mert nekem az egy hét folyamatos ilyen mise olyan mise, ilyen búcsúztató meg olyan búcsúztató, és a kulonbozo osszejovetelek kulonbozo kategóriáju ismerosoknek és ismeretleneknek boven elég volt. nem kell tobb belole, mert még a felemlegetésétol is a hideg ráz...ez a ház hétvégenként amúgy is átjáróház, de amikor egyszerre 10 felnott és legalább ot gyerek tartózkodik szerény személyemen és a két fos-ez igy vicces de nincsenek hosszú, duplaékezetes betuim- hostcsaládomon kivul az alsó szint nappalijában és étkezojében, abból legalább két gyerek-a "sajátom" meg a tundériédes unokaoccse-természetesen az én nyakamon lóg a konyhában, hátha leszek olyan rendes, hogy palacsintát sussek nekik, amikor a felnottek kávéért és teáért sikongatnak, akkor már nagyon nehezen fogom vissza magam a kiabálástól és az ideges szemrángástól.
és bár a temetos hét óta igencsak ingerult vagyok, piciny hostcsaládom rá sem pipált és megette a kemény pénzért vásárolt bagettemet, amivel végképp kihúzták a gyufát...revenge!(folyt.kov.)