lehet, hogy csak én voltam nagyon szelid gyerek, de teljesen biztos vagyok benne, hogy 11 évesen már volt annyi eszem, hogy ne próbáljak meg megfojtani valakit egy pórázzal.
az utóbbi napokban nem csak egy gyerekre hanem rogton otre, hatra kell vigyáznom-attol fuggoen, hogy éppen hányan jonnek át az uctából-és a turelmem kegyetlenul kezd megfogyatkozni. nem csak azzal van a baj, hogy hulyeségeket csinálnak, hanem azzal is, hogy amikor megállitanám oket, ugy egyáltalában nem figyelnek rám. eloszor persze arra gyanakodtam, hogy a még nem teljesen jó beszédem miatt néznek hulyének és ezért nem érdekli oket, hogy mit mondok, de mint utolag bebizonyosodott, nem itt van a hiba, merthogy hostmotherom intelmei sem zavarják oket.
mindezen dolgok ellenére van egy eros gyanúm, hogy ezt a fajta agressziót tanisha hozza ki beloluk, mert ha nem már halottak lennének, ugyanis legtobbjukre tudomásom szerint nem figyelnek sem a szuleik (mert dolgoznak) sem au pairek (mert nincsenek).