napozás

mielottt kijottem londonba sohasem voltam képes igazán megérteni azokat az embereket, akik órákat toltottek a napon kiterulve, hogy némi szinhez jussanak, mert én azon szerencsések kozé tartozom, akik észrevétlenul és minden nagyobb erofeszités nélkul barnulnak le. persze ennek meg van az a hátránya, hogy a rovidnadrág, a póló és/vagy furdoruha pántja mindig fehér csikokat, részeket hagy a boromon. otthon nem preferáltam ha barna vagyok, mert sokkal inkább szerettem volna a szép sápadt boru, sotét hajú és ozike szemu lányok csoportjába tartozni, de itt kint világossá vált, hogy az én borom barnaság hiján csak betegesen fakónak tunik és kulonben sincs meg bennem az a bizonyos szofisztikált báj, amit a sápadt lányokhoz kot az ember (legalabbis én).

szóval mostanság lesem a legrovidebb idointervallumot is, amikor kisut a nap és igyekszem kiheveredni a pázsit legkevésbé árnyékos részére(ami bonyolult meló mert zsebkendonyi kertunk van rengeteg fával), hogy némi egészséges barnaságra vagy legalábbis kevésbé beteges sápadtságra tegyek szert.