...hogy miért gyógyitom magam épp csokoládéval.
a sztori ott kezdodott, hogy még valamikor a múlt héten elmentem a B&Q-ba (ez kb az otthoni praktikernek felele meg) és vettem a noci kérésére egy rakat égot. ez mind szép és jó, csakhogy én a dobozon amit adott, nemigen figyeltem meg az aljzatot ezért bajonette záródásút vettem csavaros helyett, ami egy elég alapveto hiba, de ez van, a gének tehetnek róla, hogy hulye vagyok az ilyen dolgokhoz. én már feldolgoztam és reménykedem, hogy a világ majd elfogad olyannak amilyen vagyok. szóval ma visszakuldott, hogy cseréljem ki oket és hozzámvágta a blokkot, hogy battyogjak csak szépen vissza és hozzak másmilyen fajtát. én szépen vissza is docorogtem, csakhogy a kasszánál kozolték velem, a blokk nem olvasható mert van rajta egy b*szott nagy olajfolt (és tényleg) szóval visszaadhatom a rossz égoket, de ha másikat akarok venni azt ki kell fizetnem. én perszeháthogyne teljesen zavarba jottem a váratlan konfliktustól (meg attól, hogy a kasszásnoci valami olyan akcentust beszélt, amit talán yorkshire kornyékén tapasztalhat az ember. kb olyan volt mint amikor a pesti paraszt próbál meg szóbaelegyedni az izesen beszélo székely bácsival) és nagy gyorsban mondtam, hogy oké, akkor vissza az egészet, majd a hostmotherem elintézi, és szó szerint kimenekultem a boltból.
mikor hazaértem vettem csak észre hogy a no kozben kétszer hivott, meg sms-t is kuldott, hogyha már ott vagyok, akkor hozzak a gyereknek pizzát, szal nagy lelkiismeretesen-hogyha már olyan elb*szott vagyok, hogy egypár nyomorék égot nem tudok kicserélni- visszamentem az olaszlepényért. ezt nem nagyon ragoznám, elég az újboli megaláztatásomhoz annyi, hogy persze ahhoz a fajta pizzához, amit én vásároltam járt két ajándék bagett amit a kasszáspasinak kellett kibányásznia a hutopultból, mert bennem az elozmények hatására már nem maradt annyi turelem, hogy elolvassam a feliratot. mindezenkozben négyszáz ember toporgott mogottem a sorban.egy élmény volt. végul kiszabadultam onnan is. ezekután mentem el a másik boltba, ahol beszereztem a mai este hozzávalóit, elhatározva, hogy a sárga foldig eszem magam csokival és csipszel (pedig ilyet nagyon nem szoktam mostanában).
idokozben heveny jókedvet eredményezett az otthonról jott noi kolnitol illatos képeslap, amin nyuszik ulnek és bódog húsvétot kivánnak. (azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a noci eros érdeklodést mutatott az irányba, hogy vajon miért noi kolnis levelet kapok) ezek után természetesen kotelezonek éreztem, hogy hazám szokásainak egy újabb gyongyszemét tárjam az angol nemzet elibe, és elmagyarázzam a locsolás mibenlétét. adva az életérzésnek, és gondolom a csokitúladagolás mián azóta kiscsirkéket, nyuszikat és húsvéti sonkákat vizionálok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése